Kis kényszerszünet után megint itt vagyunk! Van az úgy néha, hogy az ember nem tud bizonyos váratlan helyzetekre felkészülni. Most én is így jártam! Elmentem az orvoshoz és innen már nem engedtek haza, csak most. Életemben először történt velem ilyen. Így nem volt lehetőségem felkészülni, jelentkezni, írni, megosztani veletek újabb és újabb tapasztalatokat, sajnos.
De most már minden rendben és visszatértem! Továbbra is várlak benneteket szeretettel.
Azért nem tétlenkedtem! Gyűjtöttem ötleteket, amiket kipróbálás után megosztok veletek!
Aztán bőven volt időm gondolkodni azon is, hogy mit is tehet az ember egy ilyen kényszerpihenő alatt!
Pl. tervezgethet, olvashat kedvére, ismerkedhet más emberekkel és jókat lehet beszélgetni, alhat amennyit csak bír, színezhet, sétálhat, gondolkodhat, meditálhat, relaxálhat és jólesően gondolhat arra is, hogy mennyi ember törődik vele, gondol rá.
Nekem sokat segített az a törődés, az a mérhetetlen nagy szeretet, amit az emberektől kaptam. Hálás vagyok érte és köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám, ezzel is hozzájárulva a gyógyulásomhoz.
—————