Rohannak a napok! Elérkezett Advent második vasárnapja. Ma megint meggyújtunk egy gyertyát.
A mai gyertyagyújtás nálunk kettesben lesz a szerelmemmel és egy tál finom sütikével (hiszen a héten már több finomságot is készítettünk együtt)! Ja, és megjött a Mikulás is!
Erre a vasárnapra is meghitt, szeretetteli légkört kívánok mindnyájatoknak békében, boldogságban!
Szeretettel ajánlom figyelmetekbe Ady Endre: Karácsonyi rege című versét. Olvassátok figyelemmel és elmélkedjetek el rajta. Csodálatos dolgokat láthattok meg a szívetekben!
I.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
II.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
III.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...
—————